2. fejezet

Sziasztok! Fáradtságos munkával ugyan, de sikerült erre a hétre is fejezetet összehoznom, úgy gondoltam, hogy előbb több részt fel kéne halmozni, hogy érdekesebb legyen a munkafolyamat leírása. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog a rész, én mindent megtettem ennek érdekében! :) 

Mindenkinek jó olvasást kívánok, kommentáljatok, véleményezzetek, kérjetek cserét, iratkozzatok fel! ;)

Aideen, a formátlan bigék koronázatlan királynője

– Te most szórakozol velem? – csapta az asztalra a söröskorsót Peter egy kiadós korty után.

Nikolai úgy ült az asztal mögött, mint egy kisfiú, aki eltörte az édesanyja kedvenc vázáját. Széles vállai közé húzta a fejét, és nem mert a vele szemben ülő vizslató szemébe nézni.

– Azt hittem, hogy profi vagy! – folytatta.

– Az is vagyok! – csattant fel Niko magából kikelve.

– Aki az, az nem töri el senki kezét sem! Mégis, hogy voltál képes ártani neki?

– Szerinted direkt csináltam? – kérdezte, markáns arcán felemelkedett az egyik szemöldök.

Ezúttal csak ketten ültek a Johnny’s erkélyén, egyik Black Snow tag sem tisztelte meg őket a jelenlétükkel, bár jelen esetben nem is hívták őket, csak Deen-t, aki jó szokásához híven késett. Hétköznap volt és kora délután, a múlt hétvégi tömeghez képest elhanyagolható vendégsereggel. Ezek mindannyian a földszinten ültek és jókedvűen beszélgettek, a legtöbben egyetemisták, akik ellógva egy órát inkább betértek a pubba. Ilyenkor sokkal családiasabban fogadta a kocsma az erre tévedőket. A raklapokból ácsolt galéria alatt az ablakokon beandalgott a hideg, kora téli fény, amit még inkább elopálosított a terjengő cigarettafüst.

– Nem ezt mondtam – védekezett a dobos.

– Ez nekem is legalább annyira rossz, mint neked – szavalta Neverov, arca éles vonásain megakadt a világosság, így az egyik fele sötéten nézett előre, míg a másik világosan.

– Tudom, ne haragudj – hátrált meg teljesen Michaels, minden eddigi vádját egy csettintéssel visszavonta, de ez nem a megbánás miatt történt, hanem mert Nikolai változatlanul szokatlan aurája ugyanúgy megrémítette, mint az első alkalommal.

Ezért inkább meghúzta magát, zömök teste előtt összefonta szőrös kezeit.

– De már láttad Deen-t! – lelkendezett, ezzel rögtön más téma felé vitte a kínos beszélgetést. – Mi a véleményed róla?

1. fejezet

Sziasztok! :) Úgy döntöttem, hogy az első fejezettel fogok kezdeni, hogy mégis lássátok, hogy mire számíthattok :) Nem szeretnék túlzottan sok dolgot elárulni a fejezetről, mindenki döntse el, hogy az ízlésének való-e a dolog. Egy azonban biztos: a résznek van valami különleges hangulata, amit még jómagam sem tudok megmagyarázni, csak éreztetni a sorokon keresztül.

Jó olvasást kívánok mindenkinek, ha támogatni szeretnétek, írjátok le a véleményeteket és iratkozzatok fel ;)

Az alacsony, pocakos férfi morgolódva nyúlt egy újabb cigarettáért. A zsebéből kivett kopott fémdobozt nehezen nyitotta ki a kesztyűbe bújtatott ujjaival, és amint belepillantott a tartóba, azonnal elment a kedve még az élettől is. Izgult, jobban, mint bármikor egy koncert előtt, így az elmúlt két órában sikeresen elszívott egy teljes dobozzal, csupán egy szála maradt, amit most nagyot sóhajtva dugott a cserepes ajkai közé. A lélegzet terebélyes ködfelhővel távozott a testéből, akár egy elszabadult szellem. A november eleje jóval csípősebben váltotta fel az októbert, mint szokta. Ugyan még az este kilencet sem ütötte el a kissé kopott kocsma előtti templomharang, a sikátor csupasz falain máris jégpáncélként csillogott az odakövesedett zúzmara. A cigarettázó férfit ez csöppet sem zavarta, rezzenéstelenül nyomta neki a hátát az apró kristályoknak, egyedül talán a kipirosodott arca és hideg orra idegesítette kissé. Na meg a késés. Ezt mindennél jobban gyűlölte, az illető pedig már nem kevesebb, mint két órája váratta meg.

A blogról és a jövőről

Üdvözlök mindenkit, igen-igen, megint én… ;)

Higgyétek el, nekem is épp úgy ég a pofám, mint ahogy már ti unjátok a folytonos blog-próbálkozásaimat, amik non-stop abbamaradnak. Egyet kell, hogy értsek veletek, viszont kérlek, hallgassátok meg a kis mesémet.

Amikor ezt olvassátok, már biztosan észrevettétek, hogy az oldal két címet is visel. Az egyik az itt megjelentő Majd tovaszáll történet, a másik pedig az Egy történet születése. Ez azért van így, mert egyetemre járok, tehát írni nagyon kevés időm van, viszont rettenetesen hiányzott egy blog az életemből, azonban így nem tudnék rendesen részeket hozni, bla bla bla. Hogy akkor mégis miért mertem belevágni ebbe az egészbe? Kigondoltam valamit, amihez hasonlót még nem láttam, persze lehet, hogy csak én vagyok a vak, ezért nem tudom, hogy mennyire formabontó és eredeti, illetve, hogy mennyire szívesen olvassa majd az ember lánya/fia, de egy próbát megér. Tehát nem garantálom nektek, hogy minden hétvégén hozni fogok fejezetet, felsőoktatási szereplőként ez szinte tarthatatlan. Mégis, mit ígérek helyette?

Egy sokkal személyesebb oldalt, mint amilyet eddig valaha is írtam. A Majd tovaszállon kívül sok más dolgot olvashattok majd itt az írás témájában. Nem mondom, hogy több oldalas cikkeket fogok összerittyenteni, abban nem vagyok túlzottan profi, de a történet legelejétől fogva lejegyzem minden tapasztalatom, gondolatom, nehézségem, ihletadóm és elvevőm, tehát minden egyes mozzanatot megosztok veletek a karakterek megalkotásától a cselekmény kigondolásán át az utolsó mondat lepötyögésének izgalmáig. Ezt részben azért, mert szerintem nagyon izgalmas koncepció, részben pedig, mert egy ilyen tapasztalatkört sokkal gyakrabban fogok tudni hozni, mint egy fejezetet (de természetesen ez sem marad el!), tehát remélem senki se fog unatkozni, aki betér ide. ;)

Tehát ez a blog neked való ha:

– szereted a misztikus-romantikus, üdítő, mégis komolyabb történeteket személyes filozófiai háttérrel

– szeretnél olyan emberekről olvasni, akik tökéletlenek

– türelmes vagy és kíváncsi

– szívesen olvasnád egy hozzád hasonló, tizenkilenc éves egyetemista tapasztalatait és elmélkedéseit

– unod a fellengzős észosztást

– szeretnél belátni mások fejébe

– nem rémiszt el a nyers, néha fekete humor

– szeretnél őszinte véleményt hallani mindenről, ami befolyással bírhat a témámban

Nagyon remélem, hogy nem riasztottam el senkit, őszintén megmondom, én iszonyatosan izgatott vagyok a dolog miatt :D

Jó olvasást kíván és csókol mindenkit

~Luna Grott

UI.: ha szeretnétek megkönnyíteni a dolgomat, akkor kérlek írjátok meg, hogy mit szeretnétek először: fejezetet vagy elmélkedést, hogy miként is született meg a történet?

És azért, hogy ne maradjatok teljesen egyedül, megosztom az első rajzot a történetből... :D